A rebarbara szeptemberben, októberben tőosztással szaporítható. Ez a meglehetősen igénytelen növény szinte minden kertben eredményesen termeszthető, mert jól tűri a hideget és a meleget, elviseli a szárazságot, és a talajban sem válogat. Ha a növény egy¬két év után megerősödött, a földből előtörő hajtásai révén szinte gyomszerűen képes a kertben elszaporodni.

A legkorábbi szabadföldi zöldség, vastag levélnyele kompótnak, ivólének, gyümölcs helyett süteményekbe tölteléknek, levesnek és bornak egyaránt alkalmas. Idővel óriási bokrot fejleszt, ezért a töveket ritkán - 1x1, vagy 1,2x1,2 m-re helyezzük el.

Az ültetést megelőzően 30-40 cm mély gödröt ássunk, aljára kevés érett szerves trágyát rakjunk, és az ültetést követően - különösen száraz időben - több alkalommal öntözzük meg.

Az első évben célszerű erősödni hagyni, ezért áprilisban, májusban kifejlesztett leveleit még ne vágjuk, csak a második vagy a harmadik évtől kezdődően szedjük. A mag- szárképzés után termése rostos, fás lesz. Ez megelőzhető, ha a szárakat még fiatal korban kitördeljük.

Másik évelő zöldségféle a sóska, amelynek magját szeptemberben célszerű elvetni. Az ilyen vetés még ősszel megerősödik, nem túl hideg és száraz teleken áttelel és tavasszal viszonylag korán szedhető. Apró magját csak nagyon gondosan előkészített magágyba szabad elvetni, egyébként rosszul csírázik. 25-40 cm-es sortávolságra és 2-3 cm mélyre vessük. Érdemes a sorokat pálcikával megjelölni, vagy közé - sorjelző növényként - salátát vetni, mert a gyomok gyorsabban kelnek és elnyomják a sóskát. 10 m területre 2 g vetőmaggal számoljunk. Ősszel is vethető a feketegyökér, amelyet nálunk kevesen ismernek és még kevesebben fogyasztanak.

Környezeti igénye, termesztése, tárolása és fogyasztása sok vonatkozásban hasonlít a sárgarépáéhoz vagy a petrezselyeméhez. Viszonylag jól tűri a hideget. Elsősorban a mélyrétegű vályogtalajokat szereti, ezekben fejleszt vastag, szabályos gyökereket. Szerves trágyát nem igényel. Az őszi vetés csak a következő év szeptemberében ad szedhető termést. A magja hamar elveszti a csírázóképességét, ezért egy évnél idősebb magot nem szabad vetésre használni. 2-3 cm mélyre, 30-35 cm-es sor- és 6-7 cm-es tőtávolságra vessük. 

A magról vetett hagyma szeptemberben szedhető. A felszedést csak a levelek elszáradása (visszahúzódása) után szabad elkezdeni. Ezt követően néhány napig hagyjuk a termést a földön, egyszer-kétszer forgassuk át, és csak ezután rakjuk tárolóba. A sérült, beteg hagyma az egészséges termést is tönkreteszi, ezért a hagymákat a betárolás előtt át kell válogatni.

A paradicsomot és a paprikát rendszeresen kell öntözni. Kiszáradás esetén ugyanis a fehér termésű paprikafajták bogyói foltosak lesznek. A rendszertelen- és a túlöntözés pedig az érő paradicsombogyók repedését okozhatja.

A káposztafélék (a fejes káposzta, a kelkáposzta, a karfiol) szeptemberben még nagyon intenzív növekedésben vannak, ezért sok vizet és tápanyagot vonnak ki a talajból. A nagy termés érdekében 7-10 naponként alaposan öntözzük meg a növényeket, egy¬két alkalommal fejtrágyát is adjunk. Részesítsük előnyben a gyorsan oldódó, komplex műtrágyákat. Ezekből 2-3 dkg/m a túltrágyázás veszélye nélkül kiszórható, vagy 0,2-0,3%-os tápoldat formájában adagolható.

A fóliákat az egyre hűvösebb éjszakák miatt esténként csukjuk be. Ezzel elérhető, hogy a paradicsom gyorsabban érik, a termések tetszetősebbek lesznek, és a legveszedelmesebb őszi gombabetegség, a fitoflóra sem fog jelentős mértékben jelentkezni.

A jobb bogyószínesedés érdekében hetente 2-2 alsó levelet az érő fürt alatt távolítsunk el.